A sántaság továbbra is jelentős gazdasági és állatjóléti terhet jelent a tejipar számára. Az állattartás, a tehenek kényelme és a megfigyelés terén elért fejlődés segített és továbbra is segít, de létezik egy etikai ellentmondás, amelyet az iparág gyakran nem fogalmaz meg egyértelműen.
Iparágként egyre hosszabb élettartamot várunk el a tehenektől. A hosszú élettartam hozzájárul a pótlási költségek csökkentéséhez, a kibocsátásintenzitás mérsékléséhez és az élettartam alatti hatékonyság javításához. Az élettartam és az egészséges élettartam azonban nem mindig egyezik meg.
Az életkort már régóta a sántaság egyik kockázati tényezőjeként tartják számon. A kérdés most az, hogy az iparág hosszú élettartamra irányuló törekvése kellő mértékben összhangban áll-e azzal, hogy a tehén az öregedés során is kényelmesen és mozgékonyan tudjon élni, vagy pedig az élettartamot gyorsabban hosszabbítják meg, mint amennyit az egészséges élettartam elbír.
25 kereskedelmi tejtermelő állományból származó, összesen valamivel több mint 41 000 tehenet lefedő CattleEye mozgásadatok felhasználásával megvizsgáltuk, hogyan változik a mozgáskorlátozottság kockázata a tehenek egymást követő laktációi során (lásd az alábbi táblázatot). Minden állomány esetében kiszámítottuk azoknak a teheneknek az arányát, amelyek mozgásképességi pontszáma 65 vagy annál magasabb volt az első, második, harmadik, negyedik és ötödik vagy annál későbbi laktációs időszakban.
A CattleEye 1 és 100 közötti pontszámot ad, amelynek kvartilis alapú küszöbértékei nagyjából egybeesnek az Egyesült Királyság Mobilitási Értékelők Nyilvántartása (RoMS) skálájával. A mobilitási küszöbérték ≥65 volt, ami nagyjából azoknak a teheneknek felel meg, amelyeket a RoMS-skála 2-es pontszámának felső tartományába vagy annál magasabbra sorolnának, jelezve a korlátozott vagy súlyosan korlátozott mobilitást.
Minden állomány egyformán hozzájárult az elemzéshez, méretétől függetlenül. A cél az volt, hogy megvizsgáljuk a sántaság előfordulási gyakoriságának változásait a laktációs időszakok során.
Egyértelműen megfigyelhető, hogy a prevalencia az ellések előrehaladtával emelkedik. Az első ellésű tehenek körülbelül 2,7%-a mutat mozgáskorlátozottságot. Ez az arány a második ellésnél valamivel több mint 5%-ra, a harmadiknál 7%-ra, a negyediknél közel 10%-ra emelkedik, míg az ötödik ellésig és azon túl is megmaradó tehenek esetében meghaladja a 13%-ot.
Ami itt szembetűnik, az az, hogy ez a kockázat milyen egyenletesen halmozódik fel a különböző gazdaságokban, gazdálkodási módszerek és földrajzi elhelyezkedések tekintetében egyaránt. Ez fontos kérdéseket vet fel az egész ágazat számára.
Gazdasági és környezetvédelmi okokból szeretnénk, ha a tehenek hosszabb ideig élnének. Azonban a hosszabb élettartam csak akkor értelmezhető, ha a tehenek továbbra is jól érzik magukat és mozgékonyak maradnak. A kérdés nem az, hogy kívánatos-e a hosszabb élettartam, hanem az, hogy a modern tenyésztés a termelékenység mellett elegendő hangsúlyt fektetett-e az ellenállóképességre is.
Ezen a területen a munka folyamatosan halad előre. Az Egyesült Királyságban a Liverpooli Egyetem és az AHDB kifejlesztette a „Lameness Advantage” genetikai indexet. Az Egyesült Államokban a Tejelő Szarvasmarha-tenyésztési Tanács és a Minnesotai Egyetem kutatásai megerősítették, hogy a sántaság jelentősen öröklődő tulajdonság. A CattleEye mobilitási adatain alapuló korai elemzések szerint a mobilitási tulajdonságok öröklődési aránya 10–30% körüli. Ennek jelentős hatása lehet, mivel ez azt jelenti, hogy a ma meghozott szelekciós döntések évek múlva is befolyásolhatják a mobilitási eredményeket.
Az olyan rendszerek, mint a CattleEye, egyik erőssége az, hogy nagy léptékben képesek gyakori, objektív méréseket gyűjteni. Ezáltal a mozgékonyság már nem csupán alkalmi, szubjektív megítélés, hanem mérhető biológiai tulajdonsággá válik. Ez azért fontos az iparág számára, hogy olyan teheneket tenyésszenek, amelyek nem csupán termelékenyek, hanem hosszabb munkaviszonyuk alatt is ellenállóak. Ha az egyszerű előfordulási adatokon túl tekintünk, egy újabb komplexitási szint is feltárul. Egy 700 tehénből álló állomány utólagos elemzése során megvizsgáltuk, mi történt azután, hogy a teheneknél először jelentkezett mozgáskorlátozottság. A visszaesés valószínűsége a laktáció előrehaladtával meredeken emelkedett. Az első laktációban lévő tehenek valamivel több mint fele visszaesett az első mozgásprobléma után. Azoknál a teheneknél, akiknél a probléma a negyedik laktációban vagy később jelentkezett először, a visszaesés aránya meghaladta a 90%-ot.
Ezt a tendenciát az adott időpontban mért prevalencia-mutatók nem tükrözik megfelelően, ami – ismét – alulbecsülheti a kumulatív jóléti terhet a különböző korösszetételű állományokban. Az olyan eszközök, mint a CattleEye, hozzájárulhatnak olyan ellenállóbb tehenek tenyésztéséhez, amelyek hosszabb ideig élhetnek egészségesen.
Ha többet szeretne megtudni a CattleEye-ről, vagy szeretne beszélni valamelyik szakértőnkkel, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a contact@cattleeye.com címen.
